A Pirelli rövid története

Ahogyan az olasz autóipar történetét nem lehet értelmezni a Ferrari nélkül, úgy fordítva is igaz, hogy egy igazi Ferrari-szurkolónak illik legalább minimális szinten ismerni Olaszország többi nagy márkáját és gyártóját. Ha a Pirelli név esik szóba, akkor sajnos sok F1-es versenyző és kommentátor csak szitkozódni tud, pedig a gumigyár csak azt tette, amire kérték. Szerintem sem gyorsan kopó gumikkal kellene izgalmassá tenni a sportágat, de ezért nem a kivitelezőt kell hibáztatni, hanem a megrendelőt. Az aktuálpolitika helyett meg foglalkozzunk inkább egy kicsit a történelemmel, mert minden nagy márka mögött ott van egy család, amelynek megköszönhetjük, hogy van még autó- és autóalkatrész gyártás Olaszországban.

Az 1872-ben Giovanni Battista Pirelli alapított társaság a gumi gyártásával és különböző felhasználási módjaival foglalkozott, és első nagy üzlete a búvároknak szánt gumi-légzőcső volt. A nagy áttörés azonban akkor jött, amikor két, illetve négy kerékre váltottak a cégnél: az első kerékpárabroncsot 1890-ben dobták piacra Milano néven, 1901-ben pedig a világ első automobiljainak egy része a Pirelli Ercole típusú, nevében Herkules erejére utaló gumikon gördült ki az utakra. A cég a kezdetektől fogva ott volt a versenysportokban is, és első nagy sikereként az 1907-es Párizs-Peking ralin aratott győzelmét könyvelhetjük el. A győztes versenyző, Borghese hercege ráadásul annyira magabiztos volt, hogy Moszkvát elérve tett egy kitérőt Pétervárra, ahol egy bulizott egyet, mielőtt folytatta volna a versenyt. A hosszú utat az egyik abroncs mindenféle sérülés nélkül élte túl, és így tért vissza Milánóba, az összképen egy kicsit viszont ront, hogy valahol egy helyi kovács által készített fakerék segítette ki Borghesét.

A ’20-as években a Pirelli olyan versenyzők sikereihez járult hozzá, mint a karrierjét motorkerékpár-versenyzéssel kezdő, majd négy kerékre átnyergelő Tazio Nuvolari, vagy az az Antonio Ascari, akinek fia, Alberto később két világbajnoki címet nyert a Scuderiának a Formula–1-ben.

A vállalat az évtizedek múlásával egyre inkább meghatározó szereplőjévé vált a világpiacnak, és volt mit aprítani a tejbe, amikor 1958-ban Alberto Pirelli az egykori gyár helyére építtette a Torre Pirelli néven ismert felhőkarcolót, amely azóta a dóm mellett Milánó városának egyik jelképévé vált. Természetesen egy ilyen nagy gyártónak a Formula-1-ben is jelen kellett lennie, és Pirelliék a hőskorban ott is voltak 1950-58-ig. Utána ’81-86-ig, majd ’89-91-ig is beszálltak, és a három korszakban 200 rajt és 44 nagydíj-győzelem fűződött a nevükhöz. A pályaversenyeken kívül rendszeresen tűntek fel szponzorként a rali világában is, és városuk egyik büszkeségét, az Internazionale focicsapatát is támogatják. Más érdekeltségük is van a labdarúgásban, 2009-2010-g például ők voltak a kínai labdarúgó bajnokság névadó szponzorai.

A Pirelli jelenleg az ötödik legnagyobb szereplő a gumiabroncs-világpiacon, és 22 telephelyen 37 000 embernek ad munkát. Az Interbrand szerint a vállalat értéke 2,27 milliárd euró. A folyamatos kutatás és fejlesztés, a teljesítmény növelése és a környezeti hatások csökkentése szerepel a vállalt XXI. századi céljai között, így valószínűleg sokat profitálhat abból, hogy a hasonló célkitűzésekkel működő Formula–1-nek szállíthatja a gumikat.

Források: Pirelli, History Today, Endurorally.com, Panoramio.com